Advent első vasárnapja van, az új egyházi év kezdete.
Adventus Domini, az Úr eljövetele: a Megváltó születésének ünnepe.
Szép magyar szóval: Úrjövet.
Várjuk a Megváltót.
Valóban, gödöllői és vendégként ide látogatott magyarok, várjuk mi a Megváltót?
Itt állunk a magyar keresztény állam jelképe, a Szent Istvánt megillető apostoli kettős kereszt alatt. Kire várunk? Mire várunk?
Isten Krisztus által megígérte, hogy az idők végén újra eljön a Megváltó. Ezt várjuk? Hogy ítéljen tetteik szerint élőket és holtakat?
Az Úr megszületésének méltó ünneplésére, a szeretet ünnepére készülünk a karácsonyi várakozásban. A békéért imádkozik a hívő, hogy első királyunk apostoli munkáját elismerő keresztünk tövében újjáéledjen bennünk az összetartozás, a haza és nemzet iránti szeretet eggyé olvadjon családunk és barátaink szeretetével.
Nem a bolti ajándékot várjuk, nem is a pénzszórás dicsekvő diadalát, a megvásárolható, hazug szeretetet, nem a matériát, az anyagot, amit a fa alá tehetünk, ha még telik karácsonyfára, hanem a lélek és a szellem ajándékát, azt, hogy – amint Jézus mondta – arról ismerjenek meg bennünket, hogy szeretjük egymást. Azt, hogy felismerjük végre az összetartozást kisebb és nagyobb közösségeinkben egyaránt.
Ennél tisztább és igazabb ajándék nem létezik.
Amikor hajléktalanok szenvednek a hidegtől, tucatjával fagynak meg, vagy ahogy a hivatalos nyelv mondja: kihűlés következtében haláloznak el, vajon képesek vagyunk-e felismerni Szent István apostolságának szívmelegét ez alatt a kereszt alatt? A magyar karácsony igazi jelképe nem a felcicomázott fenyőfa, hanem a fából ácsolt kereszt.
Az a kereszt, ami megváltott bennünket, amin az, akit Istenként tisztel a kereszténység, életét adta barátaiért.
Testvéreiért, akik az ő keresztjében és feltámadásában eggyé lettek. Nem feltámadását ünnepeljük ma, hanem megszületésének fényére emlékezünk. A Megváltó megszületésének ünnepét várjuk. A világ világosságáét, és a magyar világosság újra születését.
A magyar Szent Korona fényének felragyogását, a csodát, hogy egy ilyen kicsi nép a kereszténység révén több mint ezer, vagy ki tudja, hány ezer éve megvan, és minden más európai államnál régebben, több mint ezer esztendeje áll a kersztény erkölcsiségbe, a kitartásba és a hitbe kapaszkodva a Kárpát-medencében.
Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!









