A mai napon rá kellett, hogy jöjjek, hogy egy nagyobb séta a városban többet ér mint akármennyi fogadóóra. Történt ugyanis, hogy a megyei rendőrségen végezvén egy választási csaló elleni feljelentésem jegyzőkönyvbe mondásával úgy gondoltam – kihasználván a szép időt -, hogy most is gyalog sétálok vissza az irodába. A viszonylag hosszú séta eredménye, kaptam egy nyílt levelet, hogy támogassak egy törvényjavaslatot, rengeteg gratulációt a Jobbik sikereiért, nyugdíj ügyben kérdezték a Jobbik álláspontját, két újabb kivizsgálandó gyanús mutyis ügyet, rengeteg ötletet az új Alkotmányra. A legjobb egy 86 éves öregúr volt, akinek én rendre csak „Zsoltikám” vagyok. Ő azért erősködött, hogy végre vezessük vissza a magyar apostoli királyságot. Így az egyébként negyed óra alatt bejárható távolság majdnem két órára nyúlt.
Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!