17:57 Másfél évezreden át, Kr. e. 5000-től fogva vagy még régebben földet műveltek és jelentős városokat építettek, néhányat akár kétezer épülettel. Birtokában voltak a rézöntés tudományának, ami a kor új technológiája volt. Sírjaikban imponáló fejdíszeket és nyakláncokat találtak, egyik temetőjükből pedig a világon ismert legkorábbi nagy aranytárgy-gyűjtemény került elő.
Kerámia-tárgyaik látványos díszítése kulturális vizuális nyelvezetük fejlettségéről tanúskodik. A legutóbbi felfedezésekig a legrejtélyesebb kézműves tárgyak a mindenfelé felbukkanó „istennő"-figurák voltak, amelyeket először úgy értelmeztek, mint a nők által a társadalomban birtokolt szellemi és politikai hatalom bizonyítékát. Az archeológusok és történészek új kutatásai kiszélesítették a sokáig mellőzött kultúra értelmezését, a „civilizáció" határán járó értékelést biztosítva számára. Az írást még nem találták fel, így nem tudni, hogy nevezték magukat ezek a népek. Egyes tudósok a populációt és a térséget egyszerűen Régi Európának nevezik.Ezt a kevéssé ismert kultúrát egy kiállítás tárja a nagyközönség elé, címe: „Régi Európa: a Duna völgye, 5000-3500 Kr.e." Az ősztől a New York Egyetemen (NYU), az Institute for the Study of the Ancient World intézet keretében látható anyag az Egyesült Államokban első ízben több mint 250 kézműves tárgyat mutat be április 25-ig Románia, Moldova és Bulgária múzeumaiból.
Kr. e. 4500 körül, fejlődésének csúcspontján Régi Európa „a világ legrafináltabb és technológiailag legfejlettebb helyei közé tartozott", és nagyon sok olyan vonása volt, amely „egy civilizációt jellemez politikai, technológiai és ideológiai téren" - fejtette ki David W. Anthony, a kiállítás kurátora, a Hartwick College (Oneonta, New York) antropológus professzora, aki „A ló, a kerék és a nyelv: hogyan formálták az eurázsiai sztyeppék bronzkori lovasai a modern világot" című könyv szerzője. A történészek szerint Kr. e. 3500 táján Régi Európa kultúrájának összeomlásában a sztyeppékről, Kelet felől érkező népek játszhattak szerepet.Roger S. Bagnall, az Ancient World intézet igazgatója rámutatott: nagyon sok archeológus „még csak nem is hallott a Régi Európa kultúrákról". Az egyiptológus Bagnall a kiállított cseréptárgyak színeit és szépségét hangsúlyozva, kiemelte, hogy a szóban forgó időszakban az egyiptomiak még nem készítettek ezekhez fogható tárgyakat.A kiállítás katalógusa, amelyet a Princeton University Press adott ki, az Old Europe felfedezések első angol nyelvű összefoglalója. Brit, francia, német, amerikai kutatók mellett azoknak az országoknak tudósaitól olvashatók benne tanulmányok, amelyekben a leletek előkerültek.
Erre a civilizációra egy 1972-ben Várna térségében, helyi kutatók által felfedezett, a Kr. e. V. évezredből való temető irányította rá a figyelmet. Ettől fogva kezdték sejteni, hogy nem holmi szervezetlen, egalitárius társadalmakban élő, szegény népekről van szó, ám a vasfüggöny mögötti elszigeteltségben dolgozó bolgár és román kutatók Nyugaton nem tudták megismertetni erre vonatkozó felfedezéseiket.A most kibontakozó történet szerint az első földművesek Kr. e. 6200 táján érkeztek Régi Európába Görögországból és Macedóniából, búza- és árpamagokat, domesztikált szarvasmarhákat és juhokat hoztak magukkal. Telepeket létesítettek a Fekete-tenger mentén, a parti síkságokon és a közeli hegyekben, ezek egymással összefüggő, de valamelyest eltérő kultúrákká fejlődtek - állapították meg a régészek. A települések szoros kapcsolatot tartottak fenn a réz- és aranykereskedelmi hálózatok révén, és kerámia-mintáik is hasonlítottak.
Különleges kereskedelem folyt az Égei-tengeri Spondylus kagylóval, amelyet függőkön és karkötőkön alkalmaztak. A kagylók talán az Égei-tengeri ősöket jelképezték. Más kutatók az ilyen messziről hozott szerzeményeket részben ideológiai indítékkal magyarázzák - nem a modern értelemben vett áruként forogtak, hanem „értéket" képviseltek, a státus és az elismertség megtestesítői voltak. A kagylók a tudósok számára jelezték, hogy ez a kultúra kapcsolatban állt más kultúrákkal, kiterjedt úthálózattal és bonyolult cserekapcsolatokkal rendelkezett, beleértve a természetbeni cserét, az ajándékcserét és a kölcsönösséget.A kiterjedt térségben, amely a mai Románia és Bulgária területére esett, az emberek cölöpkerítésekkel bekerített településeken, egy- és több szobás házakban éltek. Egyes épületek kétszintesek voltak, fagerendák közé vert agyagfalakkal, döngölt talapzattal. Az emberek szerették elkészíteni emeletes házaik cserépmakettjét - ezek a kiállításon is láthatók.A cucuteni nép kései és erőteljes kultúrája Régi Európa északi részén alakult ki, és több városa több mint 800 hektár terjedelmű volt - a régészek szerint a korabeli világban nem ismeretes ennél nagyobb emberi település. Mindazonáltal nem találtak sem palotákat, sem templomokat vagy nagyobb épületeket. A régészek azt gyanítják, hogy a vallásos szertartások a házakban zajlottak, találtak is erre vonatkozó kultikus eszközöket.
Az elit építészet hiánya miatt a kutatók feltételezték, hogy Régi Európa kevés vagy semmiféle hierarchikus rendet nem ismert. Ezt a vélekedést azonban eloszlatták a várnai temetőben talált leletek. 1972 után 310 sír került elő a Kr. előtt 3500 körüli időből. Dr. Anthony szerint a leletek jól mutatták a világosan elkülönülő felső társadalmi és politikai rang létét. „A várnai a legrégibb olyan temető, ahol az embereket aranytárgyaikkal együtt hantolták el" - mondta Vladimir Szlavcsev, a várnai regionális történelmi múzeum kurátora.A réz, s nem pedig az arany tűnik Régi Európa legfőbb gazdagodási forrásának - mondta Dr. Anthony. Ahogy Kr. e. 5400-ban kifejlődött a rézolvasztás, Régi Európa kultúrái bőségesen találtak ércet a mai Bulgária és Szerbia területén. Elsajátították a tiszta réz előállításának fejlett technológiáját, a rézből baltákat öntöttek, késpengéket kovácsoltak és karpereceket készítettek, ezek értékes exportcikké váltak.
Sok kis agyagfigura maradt fenn ebből a korból, egyes kutatók kultikus eredetűnek tekintik őket, mások egyszerűen csak az emberi alak nem egyszer igen erotikus megtestesítésének és egyben a csoportidentitás ábrázolásának. Douglas W. Baley, a San Francisco-i Állami Egyetem kutatója ezzel kapcsolatban megjegyezte: „az ilyen kis figurák és más jelképes tárgyak elkészítésének, használatának és megértésének képességét minden modern ember osztja, vagyis olyan képesség, amely összeköti a neolitikus embereket, asszonyokat és gyermekeket és a barlangokban élő kőkorszaki festőket a mai emberekkel."(The New York Times, Glóbusz)
Na persze megint kihagytak bennünket.
Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!
