Mérgemben ragadok tollat és a felháborodástól alig látok.
Ennek oka - miniszterelnökünk arcul köpött engem is.
Amikor a gárda létrejött, s azóta is jó ideig, nem működött elvárható módon a jog és az igazságszolgáltatás.
Hogy a honvédelem sem, azt az ő szájából is hallhattuk tegnap!
A jó szándékú emberek civil segítő mozgalomba tömörülve felhívták a figyelmet bizonyos tarthatatlan dolgokra, melyeket a szőnyeg alá söpörtek állandóan.
Ezzel a figyelemfelkeltéssel és megszámolhatatlan, különböző segítségnyújtással bizony kiemelkedtek társaik közül.
Bátorság kellett az ő ténykedésükhöz, sokszor még honfitársaik meg nem értésével és megvetésével is harcolniuk kellett.
Szimpátiámat élvezték és a mai napig élvezik. Igaz, addig is szociálisan érzékeny ember voltam, de ténykedésük óta még inkább. A kereteket is megadták ahhoz, hogyan segíthetek és miben.
Belőlem a jobb embert hozták ki és meggyőződésem, hogy a tagjaikból még inkább.
Nem mindenki képes munkáját, egzisztenciáját, anyagi javait veszélyeztetni közösségi célokért. Csak a legjobb emberek!
Ha én miniszterelnök lehetnék, megkeresném a lehetőséget a civil társadalomban rejlő segítségnyújtáshoz alkalmas szervezet legális működéséhez, nem tiltanám, de legalábbis elismerően szólnék a sok segítségnyújtásról.
Fizikai fájdalmat éreztem, mikor a bűnözőket megdícsérte, minket pedig meg sem említett.
Tudom, úgy érzi, ellenfele a gárda segítségével ül a parlamentben.
Mi, gárdisták és szimpatizánsok nem ülünk ott. Soha nem is fogunk.
Jótetteink helyébe nem arcul köpést vártunk.
Vagy mást jelent a jótett a Fidesznél és mást a Jobbiknál? A dezertőr is mást jelent?
Egy nyelvet beszélünk mi egyáltalán?
A kormányzati program előadását végighallgatva, annak emelkedettségét átéreztem, bizakodtam.
Egészen a dezertőrré válásomig.
Farnady Lászlóné - Győr
Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!
