Valakik azt mondják, rasszista vagyok.
Ezzel kapcsolatban elmesélem, hogy tanítói pályámat egy aranyos jelenettel kezdtem. A tankönyveket akartam kiosztani éppen, amikor azt vettem észre, kicsi, édes cigány tanítványom kiteszi a padra kenyerét, hagymáját, szalonnáját, lazán előveszi bicskáját, és falatozni kezd.
Megdöbbentő volt a jelenet, de egyben humoros is. A képzőben, vagyis a gyakorlóiskola osztályaiban tanítva ilyet nem tapasztalhattam addig. Kedvenc Vilikém az osztályom legcsintalanabb tanulója volt, de ez nem akadályozott meg abban, hogy reggelente -a szenes kályhán vizet melegítve-, megfürdessem őt mire a többiek megérkeznek. Gondoskodásomnak az lett a következménye, hogy Vili anyukája a nyakunkra járt, hogy fogadjuk a gyereket örökbe.
Néhány éve oklevelet kaptam az esélyegyenlőségi minisztertől a cigány gyermekek oktatásáért, neveléséért. Biztosan figyelmetlenek vagy vakok voltak, hiszen én rasszista vagyok...
De a bűnözőket nem szeretem akár magyar, akár cigány. Azért ez nem olyan nagy baj, ugye?
Azt mondják, hogy antiszemita is vagyok.
Erről meg az jut eszembe, hogy legkedvesebb költőm Radnóti.
Meg az, hogy barátkozom egy aranyos hölggyel, aki saját bevallása szerint zsidó. Én nem vettem észre. Azzal foglalkoztam, hogy tudnék neki segíteni, ha egyszer nincs munkája. Megegyeztünk abban, hogy varr nekem egy csomó kislányoknak való magyar ruhát, hogy valamikori iskolámnak odaajándékozhassam.
De a palesztinokat legyilkolókat, területrablókat nem szeretem. Azért ez nem olyan nagy baj, ugye?
Azt mondják, hogy kirekesztő is vagyok.
Negyven évig okítottam a legkisebb korosztályt. Azoknak a szüleivel jó kapcsolatot ápoltam. Szeretem a családomat, rokonaimat, tisztelem munkatársaimat, szomszédaimat. Mindenkivel jó viszonyban szeretnék lenni, aki érdemes rá.
De a magamutogató szivárványos menetet és a gender-ideológiát ki nem állom. Azért ez nem olyan nagy baj, ugye?
Azt mondják, fasiszta is vagyok.
Hogy miattam van fasisztaveszély.
Én mindezekről nem tudok. Nem jellemző rám sem a fajgyűlölet, sem a vad nacionalizmus! Tiltakozom Mesterházy elnevezése ellen, mellyel minket és szavazóinkat lefasisztázott. Ez a gyűlöletbeszéd!
Olyan furcsán érzem magam. Mi minden vagyok én, csak nem akarom észrevenni! Töröm a fejem, hogy is van ez?
Ha valaki azt mondja, a tej fekete, akkor az attól már igaz is?
Hát szerencsére nem. Mert akkor én is az lennék, aminek ők akarnának engem látni. Vagy azt szeretnék talán, hogy mindezt el is higgyem magamról? Ha sokszor mondják, tán el is hiszem?
Hát nem!
De az országom szétdarabolóit, magyar hazám tönkretevőit, azok segítőit nem szeretem, azért ez nem olyan nagy baj, ugye?
A kis „szélsőséges” Győrből - Győr, 2010. április 16.
Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!
