2010 Húsvét vasárnapján írtam: „Sorsunk mára annyira tragikusra fordult, hogy a tudatipar minden erőfeszítése, fondorlatai ellenére egyre több honfitársunk látja be, hogy azok, akik az iszonyatos ellenszél és meg nem értettség ellenére küzdenek a szabadságért és a szebb magyar jövőért, nem csak nem szélsőségesek (nem sorolom a további szokásos jelzőket), hanem bátor magyar hazafiak, akik őérte is, helyette is vállalják a harcot.”
Az egy héttel későbbi választás győri eredményének ismeretében át kell értékelnem a fenti mondatot.
Győrött 55%-ot kapott a Fidesz, (ezzel nincs is bajom), de kétszer annyi szavazatot kapott a bukott állampárt, mint a Jobbik. Az alábbi gondolatokat ez az általam szörnyű csalódásként megélt eredmény indította el. Fontos megjegyezni, hogy mind a 113 győri szavazókörben ott volt a mi szavazatszámlálónk. Az egyes szavazókörök között sem volt nagy különbség, tehát elmondható, hogy az eredmények a választók akaratát tükrözik. És éppen ez az, ami szomorúsággal tölt el.
Az, hogy kétszer annyi honfitársunk szavazott saját szabad akaratából azokra, akik országunkat az elmúlt 8 évben tudatosan tönkretették, mint azokra, akik ez ellen a leghatározottabban fölléptek.
Húsvét után is Barabást kiáltottak Jézus helyett.
Az elmúlt években sokszor hittük, hogy ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk. De az élet rendre rácáfolt erre a derűlátásra: dehogynem!
Csak a sírnál nincs lejjebb.
Kétszer annyian szavaztak a 23 millió románnal fenyegetőzőkre, a hazug csalókra, az országgyalázó őszödi gyűlöletbeszéd („nyüves ország, k… ország”) pártjára. Azokra, akik saját bevallásuk szerint is hazudtak reggel délben meg este. Azokra, akik majd beledöglöttek, hogy úgy csináljanak, mintha kormányoznának, s közben nem csináltak semmit 2 évig.
Kétszer annyian szavaztak a szemkilövetőkre, a csonttörőkre, a zászlótiprókra, az ártatlanokat megkínzókra, a békésen ülő tüntetőket fél méterről könnygázzal szembefújókra, mint az ezeket elszenvedőkre illetve az őket képviselőkre.
Kétszer annyian szavaztak a milliárdos gazemberekre, a libajnai Hajdú-Bét lúdas mutyi mukikra, a kivételes adottságokkal rendelkező országunkat tudatosan, sátáni következetességgel és gyűlölettel lepusztítókra, mint az ezt keményen kritizáló Jobbikra.
Föl lehet ezt fogni józan ésszel, hogy tudatosan, saját szabad akaratából árt saját magának egy emberi közösség? A csoportosan partra úszó öngyilkos bálnák jutnak az eszembe. Lehet, hogy nálunk is erről van szó?
Aki tudja a választ, kérem, szóljon!
És vajon van remény és esély e jogosnak érzett indulattal vázolt helyzet megváltoztatására?
Valószínűleg nincs.
Valószínűleg kell még egyszer 20 év, hogy kiteljen a sivatagban való 40 éves vándorlás, míg ezek a bolsevik hitükben megingathatatlan emberek kihalnak. (Bocsánat azoktól, akiket ez sért, de úgy látszik, ez az igazság.)
Ezzel viszont egy rettenetes nagy baj van: ennek az országnak, ennek a népnek, ennek a nemzetnek nincs már ennyi ideje.
Nincs hova hátrálnunk, nincsenek anyagi, biológiai, lelki tartalékaink.
A 2010 az IGAZSÁG ÉVE lesz! Néhány röpke hónap alatt egyértelműen ki fog derülni, hogy az új kormány mit tesz (egyáltalán mihez kezd hozzá), és mit nem tesz.
A Jobbik képviselői be fogják nyújtani a legfontosabb javaslatokat (elszámoltatás, külhoni magyarok magyar állampolgársága, adósságszolgálat újratárgyalása), és kivétel nélkül mindenkinek színt kell majd vallania.
S ha a tűrőképessége végső határán lévő magyar társadalom újra, immár sokadszorra is nagyot csalódik, mert az új kormány megszegi a legfontosabb ígéreteit, akkor…
A folytatást a kedves olvasóra bízom.
Mi azért vagyunk jobbikosok, mert már nem hiszünk a Fidesz nemzeti szólamaiban. Adja Isten, hogy kellemesen csalódjunk! Hogy most, egy ilyen 8 év után a Fidesz kormány valódi nemzeti, nemzetmentő politikát kezdjen megvalósítani!
Nem kell soká várni, hogy kiderüljön, megteszi-e.
Adjon Isten végre szebb jövőt!
Dr. Nagy Gergely, a győri Jobbik alelnöke - 2010. április 13.
Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!
