Székelykapu látható Győr belvárosában a Baross úton, ahol a legtöbb ember sétál a napsütéses órákat kihasználva. A kapuban egy pirospozsgás, örökké mosolygó, fiatalember áll. Olyan szép ez a székelykapu ezzel a mosolygó, székely-inges, fekete mellényes emberrel! Mit is csinál ez az ember a kapuban?
Sok mindent és mindezt derűsen, bizakodóan, reményekkel telve! Szórólapokat oszt, rendezvényekre invitál, Barikád újságot árusít, kopogtatócédulát gyűjt. Mindenkihez van egy-két jó szava. Nem lehet kihozni a béketűrésből. Pedig néhányan megpróbálkoznak vele. Ki azért, mert kötözködni akar, ki meg azért győzködi, mert idős már és nem akarja elhinni, hogy egy fiatalember nála esetleg jobban is tudhat valamit. A mi emberünk meg csak beszélget, beszélget egész nap. Fáradhatatlanul. Tudja, hogy ez a sok beszélgetés egy misszió. Misszió a nemzetéért.
Néha beszélgetőtársai és barátai is meglepődnek azon, hogy emellett pillanatok alatt észreveszi az aranyos kicsi gyerekeket. Szól hozzájuk, bíztatja őket, hogy érintsék meg a zászlót, melyet lobogtat a tavaszi szellő. S észreveszi a kiskutyákat is, olyankor lehajol és megsimogatja őket.
Valamikor jobb napokat látott nénik és bácsik is odajönnek a székelykapuhoz. Van, aki gyorsan körülnéz, hátha egy ismerős meglátja, hogy ő „ezekkel” szimpatizál. Gyorsan leadja a cédulát és továbbsiet. De egyre több ember különbözik ettőlMinden nap többen és többen állnak meg egy szóra. Minden nap legyőzik valakik a félelmüket, hogy ki merjenek állni az utcán oda a kapu elé, ezzel kimutatva meggyőződésüket. Egyre többen várják már a kapu felállítását és hiányolják, ha 5-6 óra körül a mosolygós fiatalember társaival szétszedi és elszállítja.
Egy idősebb hölgy jön a kapuhoz. Látszik, hogy beszélgetni jön, de jóindulat, kedvesség nem sugárzik lényéből. Szembenéz emberünkkel, aki harcedzett már és állja mindenki tekintetét.
Hoztam egy kis olvasnivalót, hogy egy kicsit felvilágosítsam magát! - mondja.
Székelyünk magához veszi az LMP prospektusát és nem haragszik.
Kedvesen nyújtja a Jobbik rövidített programfüzetét..
Én meg adok Önnek egy ilyet!. - válaszolja.
Erre a hölgy elrántja a kezét, mintha kígyó marta volna meg.Gyűlölködés sugárzik a hangjából, mikor a következő mondatokkal távozik:
Amit maguk csinálnak, az borzalom! Pedig milyen jóképű ember! Kár, hogy rossz helyre keveredett!
Épp odaértem és ezeket a mondatokat még hallottam. A hangsúlyt, a modort is „élvezhettem”.
Örülök neki, hogy a székelykapunkhoz és csapatunkhoz tartozom!
Egy olvasónk
Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!
