Ma Magyarországon közel egymillió embert érint hátrányosan a devizahitelek bedőlése, és egyre többeket fenyeget a kilakoltatás veszélye. A lakosság kétharmadának semmiféle megtakarítása nincs, és hónapról hónapra él. A szociális katasztrófa okairól és a lehetséges kiutakról Z. Kárpát Dániel jobbikos országgyűlési képviselővel beszélgetett Bencsik János, a barikad.hu munkatársa.
A devizahitelesek problémája nem új keletű. Mi vezetett a magyar társadalom végletes eladósodottságához és bankokkal szembeni kiszolgáltatottságához?
A probléma valóban nem idén és nem a kormányváltással kezdődött, ez egy több mint tíz éves folyamat eredménye. Kevesen tudják, hogy az első Orbán-kormány volt az, amely lényegében lehetővé tette a kereskedelmi bankoknak, hogy egyoldalúan módosíthassanak szerződéseket, és ezzel szabad vadászterületként kezeljék az országot. Mi nem vitatjuk el azt, hogy létezik és szükség van tisztességes tőkére, de senkinek nincs helye Magyarországon, aki csak kihasználni és infúzión tartani akarja ezt az országot. Az említett kereskedelmi bankrendszer azonban pontosan ezt csinálta, hiszen a saját maga által generált világválság után adófizetői pénzekből kellett konszolidálni, mi takarítottuk el az általuk okozott szemétdombot, miközben a magyar lakosságot belekényszerítették azokba a hitelekbe, amelyeknek a sorsát ismerjük. Ki kell tehát jelentenünk, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi válságért a fennálló bankrendszer is súlyosan felelős, ezért nekik kell állniuk az újjáépülés költségeinek komoly részét is.
A probléma vizsgálatakor nem kerülhető el az egyéni felelősség kérdése. A lakosság többsége nyilvánvalóan nem jókedvéből adósította el magát, ám egy része kétségkívül élt a korlátlanul felvehető fogyasztási hitelekkel. Létezik olyan koncepció, amely különbséget tud tenni azok között, akik önhibájukon kívül és akik felelőtlenségből adósodtak el?
Biztos vannak szélsőséges esetek, de véleményem szerint a hitelfelvevők 99 százaléka önhibáján kívül került válságos helyzetbe. Én nem mondom azt, hogy ha egy család direkt és tudatosan éveken keresztül nem fizet közüzemi díjakat, akkor ne lehessen lekapcsolni a szolgáltatást, sőt, aki olyan életformát folytat, hogy dolgozni nem akar, adót nem fizet, csak élősködik a szociális háló maradékán, akkor természetes, hogy drákói szigorral kell vele szemben fellépni. Jelen esetben azonban arról beszélünk, hogy a bankrendszer és a tisztességes életfeltételek hiánya egy lehetetlen helyzetbe kényszerítette az állampolgárokat. Egy átlagos mai magyar embernek ugyanis nem az a dilemmája, hogy a Horvátországra vagy a Bahamákra menjen nyaralni, hanem hogy a közüzemi díjak, a sárga csekkek, az étkezés és a gyógyszerekre fordított pénzek és a hosszú távon lejáró hitelek között „sakkozzon”, és megpróbáljon életben maradni.
Vannak, akik erre azt felelik, hogy aki kölcsönt vett fel, annak tisztában kellett lennie azzal, hogy ezt egyszer vissza is kell majd fizetnie, méghozzá kamatostul.
Nincs olyan ember ma Magyarországon, aki arra írt volna alá szerződést egy bankkal, ami az utóbbi években bekövetkezett, vagyis hogy egy átlagos devizahitel egy év alatt 31-33 százalékkal fog emelkedni. Arról sem írt alá senki szerződést, hogy az egyoldalú szerződésmódosítással a bankok tömegesen fognak élni. Hangsúlyozom még egyszer, nekünk nem a bankok létezésével van bajunk: bankokra, hitelezésre, tőkére ugyanis szüksége van egy jól működő gazdaságnak. Jelenleg azonban egy pénzszivattyú működik a lakosságon, amit az emberekből kipréselnek, azt jobbára adózatlanul kiviszik az országból, és külföldi bankok segítségével átjátsszák a saját érdekeltségeik számára. Nem túlzás kijelenteni: nincs egyetlen magyar tulajdonban lévő és hazai érdekeket képviselő bank sem.
A választások után a Fidesz-KDNP kormány bejelentette a bankrendszer átmeneti megadóztatását, amit a Jobbik nem tartott elégségesnek. Miért?
Mert a plusz költségeket a bankok bujtatott formában egy az egyben áthárították a fogyasztókra. A Jobbik szakmai csapatával már tavaly szeptemberben kiabáltunk ez ellen. A Bankométer 24 bank bevonásával készült felmérése is minket igazolt: kiderült, hogy egyetlen hónap alatt 12-30 százalék közötti díjemelésekre került sor. Mindeközben pedig a magyar állampolgárokat senki sem védte meg, sőt, a kormány hazaárulással felérő bűnt elkövetve kivette az alaptörvényből a lakhatáshoz való jogot, ami még a korábbi sztálinista alkotmányban is utalásszerűen jelen volt.
A Jobbik hasonló kritikát fogalmazott meg, amikor a kormány bejelentette a kilakoltatási moratórium egy évvel való meghosszabbítását, azt ígérve, hogy jövő áprilisig senki sem kerülhet az utcára.
A kormány megpróbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy kilakoltatási moratóriumról van szó, de a döntésben szerepel, hogy ez csak azokra vonatkozik, akiknek kimondottan lakáscélú hitelük van, illetve akik bár szabad felhasználású hitelt vettek fel, de azt bizonyítottan lakáscélokra fordították. Ez egyébként amellett, hogy igazságtalan, teljesen életszerűtlen is. Nyilvánvalóan nem fog kivonulni egy bizottság megvizsgálni a család nevén lévő számlákat, hogy abból tapétát vettek, vagy az autóhitelt törlesztették… Az is jogi abszurdum, hogy ma elméletileg minden létező tartozás esetében kalapács alá kerülhet az ingatlan - legyen szó akár lejárt parkolási csekkről vagy hitelkártyáról! -, így az ember belekerülhet egy élethosszig tartó „rabszolgasorsba”.
Hány ingatlan van ma Magyarországon közvetlen veszélyben?
Az egymásnak ellentmondó statisztikai adatok miatt nehéz számszerűsíteni, de több mint 300.000. Ebből 100.000 végképp bedőlt, másik 100.000 esetében az adósok 90 napot meghaladóan nem fizettek. A harmadik 100.000 esetében „csak” egy hónapos csúszás van. Ma Magyarországon egyébként 9 millió hitelszerződés van aláírva, ebbe beleértendő a fogyasztási hitelektől kezdve a lakáshitelekig minden.
A miniszterelnök tavaly júniusban jelentette be a Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozását, amely az eredeti elképzelések szerint a devizahitelek forintra váltását, majd a lakáshitelesek kisegítését biztosította volna. Hogy áll ez a projekt?
Lassan eltelt egy év, de a kormány még mindig nem állt elő konkrét tervvel. Annyit lehet tudni, hogy az Eszközkezelő árveréseken értékesítené a bajba jutott ingatlanokat, majd az önkormányzat bevonásával lehetővé tennék, hogy az addigi tulajdonos a saját lakásában maradjon bérlőként, nyilván kőkemény piaci feltételek és kamatok mellett. A kérdés az, hogy hogy fogja ezt fizetni az az ember, aki már a törlesztő részleteket sem tudta? Most ott tartanak, hogy arról alkudoznak: hogyan viselje közösen a terheket a magyar állam, a bankok és a lakosság. Röhej, hogy az a lakosság viseli a terheket, amely gyakorlatilag konszolidálta a bankokat és akit belekényszerítettek ebbe a helyzetbe. Ez nem a megoldás felé mutat, ez a tömeges ingatlanspekuláció minősített esete.
Felállítottuk tehát a diagnózist, most térjünk át a terápiára. Mit tenne a Jobbik?
Először is a végrehajtási maffiára kéne kengyelt rakni, amely jelenleg elviszi az ingatlan értékének 10 százalékát. Ez őrületesen magas összeg, ráadásul érdekeltté teszi a végrehajtót abban, hogy minél több ingatlant árverezzenek el. A végrehajtási jutalékot ezért mi 2 százalékban maximálnánk. Fontos lenne továbbá, hogy azon bankoknak, akik folytatólagosan visszaélnek a fogyasztói bizalommal, fel lehessen függeszteni a működési engedélyüket. Sokan riogatnak azzal, hogy ha elűzzük a bankokat, akkor nem lesz, aki hitelezze a gazdaságot, de a kereskedelmi bankok most sem hitelezik a gazdaságot, pont ez a legnagyobb baj. A harmadik megoldási javaslatunk, hogy maximalizáljuk az egy bank által kint lévő követelés mennyiségét, vagyis hogy egy bank csak egy bizonyos összeget követelhessen összesen. Ez a javaslatunk azonban lényegében okafogyottá vált, mivel a bankrendszer nem támogatja korrekt hitelekkel a magyar gazdaságot. Emellett hosszú távon kikerülhetetlen a hitelek forintosítása, ezzel kapcsolatban Hegedűs Tamás képviselőtársamnak készülőben van egy részletesen kidolgozott megoldása.
Az Ön által most felsorolt intézkedések többsége a jelenlegi állapotok szanálását céloznák meg. Mi jelentené a hosszú távú megoldást?
Az említett pontok valóban nem sokat érnek, ha nem kezdjük el rendbe rakni a nemzet egészét. Halaszthatatlan egy államilag finanszírozott, országos bérlakás rendszer kiépítése, emellett hosszú, államilag támogatott hitelekre van szükség. Ausztriában például hosszú távú bérletekkel, rugalmasan feltételekkel lehet bérlakáshoz jutni. Ha ott egy család anyagi helyzete meginog, akkor az önkormányzattal megállapodva, külön egyeztetés révén, kitolt futamidővel, csökkentett részlettel tudja átvészelni a nehéz időszakot. Az említett bérlakás programnak lehetnének közmunka elemei is, amelynek keretében munkára foghatnánk azokat, akik csak segélyből élnek, de nem dolgoznak meg érte. A közmunka alatt nem csak a kertek söprögetését vagy az aktuális polgármester utcájának csinosítgatását értem, hanem a mezőgazdaság és az építőipar teljes újjáépítését. Sajnos a kormány pont ezzel szembemenve csökkentette a közmunkahelyeket és finanszírozásukat, maximalizálva az önkormányzatoknál felvehető közmunkások számát, ezzel is „támogatva” a bűnözést.
Számolnunk kell a demográfiai hatásokkal is. Létbizonytalanságban senki sem tud felelősen gyermeket vállalni, ami a jelenleg is katasztrofális nemzetfogyást tovább súlyosbítja. Ezzel szemben ha a Jobbik által javasolt közmunka és bérlakás programok beindulnának, akkor a magukat újra hasznosnak érző és biztonságban élő emberek könnyebben vállalnának gyermekeket is. A több pénz önmagában nem fogja megoldani a strukturális problémákat: az embereknek lehetőségeket és életteret kell biztosítani.
barikad.hu
Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!
