Holtan holtak közt járok. Lennék szappanbuborék, amit jókedvű gyerek fújt, forognék és szépen, szivárványosan tükrözném az eget, a folyót, a fákat, a szépséges világot, s ha eljött az ideje szétpukkannék, és cseppként a rögre hullanék.
Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!









