Szép ünnepet, feltámadást! - így búcsúzott egy kedves barát Nagypéntek este. Én inkább így mondom: FELTÁMADÁST, aztán szép ünnepet és szebb jövőt!
A magyar nemzetet 90 évvel ezelőtt feszítették keresztre. Azóta haldoklunk. Akiknek a tragédiát jó részben köszönhetjük, azok örökösei marcangolnak bennünket szűnni nem akaró fortyogó gyűlölettel most is. Már nincs sok hátra: vagy feltámadunk most tavasszal, vagy végleg elpusztulunk. Történelmünk világbirodalmakkal vívott harcok sorozata: tatár, török, Habsburg, német, orosz, most pedig a pénzügyi világhatalom és a mögötte álló sötét erők. De míg korábban a honvédők mögött ott állt az egész nemzet, az elmúlt 100 évben ellenségeink az általuk szinte kizárólagosan uralt tudatiparon keresztül a hátország nagy részét is a honvédők ellen tudták – tudják hangolni. Ennek ellenére mindig voltak, és ma is vannak, akik így is vállalják a harcot és az áldozatot. Az életáldozatot is. Az elmúlt években ez utóbbira szerencsére nem került sor, bár 2006 őszén ez csak a véletlenen múlott.
Sorsunk mára annyira tragikusra fordult, hogy a tudatipar minden erőfeszítése, fondorlatai ellenére egyre több honfitársunk látja be, hogy azok, akik az iszonyatos ellenszél és meg nem értettség ellenére küzdenek a szabadságért és a szebb magyar jövőért, nem csak nem szélsőségesek (nem sorolom a további szokásos jelzőket), hanem bátor magyar hazafiak, akik őérte is, helyette is vállalják a harcot.
A gát az európa parlamenti választás váratlan sikere után szakadt át. Azóta rohamosan erősödünk.
Amit pedig a mostani kampányban tapasztalunk, az maga a csoda, a közelgő feltámadás ígérete!
Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!
