„Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” (Mt 2,2)
A több mint kétezer évvel ezelőtt megtörtént Jézus-születés első jelenete egy megrázó kép: a Betlehembe tartó napkeleti bölcsek – mint a hagyományos tudás birtokosai – hódolnak egy egyszerű kisded előtt. Az akkor ismert világ összemberiségét megjelenítve és egy több évezredes kultúra maradványait hordozva a mágusok leborulnak a gyermek előtt, és arannyal, tömjénnel, mirhával ajándékozzák meg. Ez a kép nem csak azért döbbenetes, mert a világ megváltója mindentől kitaszítva, egy durva jászolban fekszik, hanem mert egy valódi Isten és ember közötti találkozás tanúi lehetünk általa. Az Isten nem imában, nem csodában, nem is prófétái által, hanem – ha úgy tetszik – „színről színre” mutatkozik meg az egész emberiség előtt. A Megváltó megszületése ezért emberi-földi létünk középpontja és egyetlen viszonyítási alapja. Rajta kívül minden más történelmi időpont csak másodlagos, és a hozzá való kötődés és viszony nélkül pedig értelmetlen.
Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!
