Balassa Péter 2004-ben, a Szombathelyi Haladás újjáalakulásakor az NB I-et és a csapatkapitányi karszalagot hagyta ott Kaposváron, és lett a másodosztályú csapat vezéregyénisége. A magyarországi sportolói pályafutását NB I-es bronzéremmel fejezte be, most pedig a Parlamentbe szeretne bejutni. Nős, egy kislány édesapja. Nemrég vonultál vissza. Elégedett vagy sportolói pályáddal?
Az elmúlt év városvezetésének a szombathelyiek isszák meg a levét Egyértelműen nem, alakulhatott volna másképpen. Főképpen 2000 nyarán, amikor a Dunaferr vagy a Fradi helyett Debrecenbe kerültem, és ott félresiklott a pályafutásom. Bűnbak lettem, ami azonban a tanulópénzt is jelentette számomra pályafutásom és a magánéletem szempontjából is. Rájöhettem, miként kezelik az „idegeneket” még Magyarországon belül is. Hiába kötöttem két éves szerződést, hiába adtak sok pénzt értem, ezt éreztették velem Debrecenben (nagyon lokálpatrióta a város), emiatt is lettem én a bűnbak. Aztán 2004-ben megnyertük a Kaposvár színeiben az NB I/B-t. Tárgyaltam a vezetőséggel: hosszú távon számítottak rám, a feleségemnek állást ígértek. Komoly NB I-es célokat szövögettek velem. A szerződés aláírása előtt hívott Dobány Lajos és Mihalecz István, valamint sok-sok szurkoló, és az átigazolási határidő lejárta előtt úgy döntöttem: hazajövök Szombathelyre. Azóta eltelt öt esztendő: a magam erejéből, szakmai-emberi tudomásommal a maximumot próbáltam nyújtani. Ennyivel tartoztam: sokat kaptam, ezért sokat is adtam a klubnak. Mindig is szerettem itt játszani, szeretem az itt élő embereket. Sosem voltak teljesíthetetlen igényeim, biztos egzisztenciát kértem, és hogy segítsenek letelepedni. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a foci után a politika jön?
Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!