Akkor hát ennyi volt.
A narancsos szabadságharc véget ért.
Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!
19968 bejegyzés (0 olvasatlan), 96 városban
Aligha véletlen, hogy a rendszerváltás óta a közbeszédben tartózkodtak attól, hogy a kapitalizmus kifejezéssel illessék az új rendszert, holott nyilvánvalóan az. A magyar közérzet már a rendszerváltás hajnalán is némi gyanakvással tekintett mindarra, amit ez a fogalom sugall, és az elmúlt húsz év tapasztalatai ezt a gyanakvását jelentősen fel is erősítették.
Hol a határ? Merül fel a kérdés mindenkiben, aki csak kicsit is követi a napi eseményeket. A nemzeti együttműködés kormánya folyamatosan, a hét minden napjára tartogat valamilyen ötletet, elképzelést, melyeknek közös jellemzője, hogy: 1. megszorító 2. átgondolatlan 3. igazságtalan.
Miközben OV pénteken Londonban, David Cameron brit miniszterelnökkel való megbeszélését követően az újságíróknak arról értekezett, hogy az euróövezet esetleges szétzilálódása esetén létrejövő helyzetre a magyar kormánynak vannak készenléti tervei, mondván „a magyaroknak van egy sajátos észjárásuk, ami abban mutatkozik meg, hogy képesek vagyunk egyszerre több fejjel is gondolkodni.
A Jobbik országos aláírásgyűjtést indított a bankok önkényének kiszolgáltatott, devizahitellel rendelkező családok megmentése érdekében. Annak megállapítására kértük az ország lakosságát, hogy a bankszektor a hibás a kialakult helyzetért, ezért a jövőben sem az embereknek, sem pedig az államnak nem szabad több terhet vállalniuk a helyzet megoldásában, a következményeket kizárólag a bankoknak kell viselniük.
Azt hiszem, ha megkérdeznénk bárkit is arról, hogy mi volt az első Orbán-kormány három legtámogathatóbb intézkedése, akkor nagy valószínűséggel a válaszok elsöprő többségében leggyakrabban biztosan az otthonteremtési támogatás bevezetése szerepelne, amibe, ha jól belegondolunk igazából nincs is semmi meglepő.
2010. április: Véget vetünk az elmúltnyolcévnek, bizalmat szavazunk a NER-nek, Orbánnak, az új gazdaságpolitikának, Matolcsynak, a fülkeforradalomnak. Lecseréljük a szocialista sleppet a fideszes-kádéenpés sleppre.
A központi költségvetés nettó adóssága: 18 104 milliárd forint.
Az utóbbi évek és különösen az elmúlt hónapok sokszor már-már apokaliptikus hangulatú globális válságörvényei a pénzt minden eddig elképzelhetőnél fontosabb „főszereplővé” avatták. Érdemes lenne tehát kicsit eltöprengeni azon, hogy mi is az a „valami”, ami – pontosabban a legtöbbünk számára: aminek hiánya – olyan brutálisan nyomult be az emberi létezés legintimebb terébe.
Egy közelmúltban elhangzott beszédében Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy „a devizahiteleseknek segíteni kell, mert az nem megy, hogy egy országban egymillió embert becsapjanak”. Majd azt is hozzá tette, „világossá kell tenni, hogy Magyarország nem gyarmata senkinek sem, amit nem lehet megcsinálni Bécsben, Berlinben, Párizsban vagy éppen Brüsszelben, az a magyarokkal szemben sem engedhető meg”.
Néhány napja egy érdekes felmérést hozott le a fidesz faliújságjának is nevezhető Magyar Nemzet nyomtatott verziója. A cikkben a lap a magyarországi átlagbéreket veszi górcső alá és megyénkénti bontásban, valamint az azonos munkakört betöltők jövedelme szerint vizsgálja az adatokat annak fényében, hogy a munkavállaló az ország mely részén dolgozik.
„Pintér Sándor belügyminiszter volt az AVKK vendége” címmel olvashattunk cikkeket a napokban az újságok hasábjain. Akinek nem ugrana be hirtelen, Lakitelken járunk, Lezsák Sándor birodalmában. Itt található Lezsák szállodája, uszodája, rendezvényterme illetve kápolnája és óriási parkja.
Magyarország népe ma testben és lélekben megroppant közösség. Az évi kilencvenezer körüli születéssel akkor sem tudnánk szinten tartani a lakosságot, ha mindenki száz évig élne. Az összes felmérés szerint boldogtalanok, depressziósok vagyunk, ami frusztrációt, agressziót vált ki.
Egy levélből idéztem, amit egy olvasómmal váltottam a napokban, a rezidenskérdés és az ösztöndíjprogram kapcsán. Nem, félreértés ne essék, nem próbálok okoskodni a témakörrel kapcsolatban.
Egy közösség összehangolt cselekvéséhez egységre van szükség. A magyar nyelv filozófiai mélyszerkezete bölcsen üzen azonban arról, hogy az egységhez csak a kétségen keresztül vezet az út. Pontosabban a kétségeknek kell először nyíltan a felszínre jönni, hogy egyáltalán legyen miről egyezkedni, és ennek nyomán eljutni a valóságos egység létrejöttéig.
Az ember nem harcolhat minden másodpercben az egyenlőtlenségért. Néha pihenni is kell. Az ellenforradalmi hevület igencsak kimeríti a szervezetet. Túl nagy az ellensúly. Mára túlságosan is elkapatta magát az emberiség, s értelemszerűen az alja küzd holmi „egyenlőségért” és akarja lehúzni a felsőbb szinteket.
Az euró történetének legmélyebb válságát éli, és ennek következményei ma még megjósolhatatlanok. Tekintve, hogy a kérdés messze túlmutat magán az euró nevű valután, mert a válság mögött az egész európai integráció súlyos problémái húzódnak, érdemes a dolog mélyszerkezetét is végiggondolni. Nem is beszélve arról, Magyarország jövőjét is döntő módon befolyásoló összefüggésről van szó.
Könnyen lehet, hogy a devizahitelek végtörlesztési lehetőségének felvetése a tizenöt hónapja fennálló kormány legnagyobb horderejű intézkedésévé válik. Annak ellenére, hogy a kockázat igen nagy, a kormány mégsem tehetett mást. A devizahitelek ügye olyan társadalom-újratermelési katasztrófa kiinduló pontjává válhat, amelynek veszélyessége és hosszú távú kockázatai nagyobbak, mint a végtörlesztés bejelentését követő válságörvényléseké lesz.
A nyolc házat felgyújtó közveszély okozással gyanúsított három férfit szabadlábra helyezte az ügyészség, mondván, hogy már nem áll fent sem a szökés, sem a bűnismétlés veszélye: Bár tettüket az motiválta - saját elmondásuk szerint -, hogy „szerették nézni a tüzet”, de úgy látszik, már nem szeretik.
Már annyiszor hallom a demokrácia, demokratikus, nem demokratikus és hasonló idétlen kifejezéseket, hogy állandóan a Marx, Engels, Lenin azt mondta, hogy… jut eszembe róluk.
Most ez a babona az új, kötelező marxizmus, az engelsi „őseredeti emberi hülyeség”, a lenini fokozatosság elve, vagy mi a túró?
Magyarország végveszélybe sodródott, és az ország a szuverenitását is elveszítheti – jelentette ki a miniszterelnök a külképviseleti vezetők értekezletén. Kemény és drámai, de pontos szavak ezek, hazánk valóban végveszélybe került. Még szerencse, hogy ezzel szemben a szuverenitás elvesztésétől nem kell tartanunk. Azért nem, mert azt már nagyon régen elveszítettük.
Matolcsy egy év után kétségkívül megbukott, de Orbán bizalma töretlen a "Gyuriban" ("Gyuri egy ikon"), ami politikailag akár még érthető is: ha Matolcsynak "vége", akkor vége a hosszú ellenzéki évek alatt aprólékosan kidolgozott fideszes gazdasági programnak (mu-ha-ha ...
Gyulai Iván ökológus, a Miskolci Ökológiai Intézet igazgatója, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tagja szerint a pénzrendszer hibája okozza a gazdasági és a környezeti válságot.
– Ön szerint melyik a súlyosabb globális probléma, a klímaváltozás, vagy a fosszilis energiahordozók fogyatkozása, illetve az általános értelemben vett erőforrásválság?
Szemtől szemben rovatunkban ezúttal az antiglobalista nézeteiről ismert közgazdász, egyetemi tanár Bogár Lászlót, és Heim Pétert, az Aegon hivatalból globalista kelet-közép-európai befektetési igazgatóját kértük fel vitára. A kérdés az volt: vajon a globalizáció következtében jutott-e Magyarország a jelenlegi állapotába?
BOGÁR LÁSZLÓ
A napokban újabb fejezetéhez érkezett a Nagy narancsos elszámoltatás néven futó színjáték. Végülis ideje volt már valamivel előjönni, mert így a nyár végére, azért már lanyhulni kezdett a narancsrajongók lelkesedése, meg egyébként is kellett valami friss sztori, ami eltereli az emberek figyelmét arról, hogy a jól kitalált gazdaságpolitika valahogy nem akar működni.
Gondolom, biztosan sokaknak feltűnt már, hogyha manapság kinyitjuk az újságokat, ha bekapcsoljuk a tévét, egyre gyakrabban találkozhatunk olyan tudósításokkal és elemzésekkel, amik a mindjobban elharapódzó uzsorakölcsönök kérdését feszegetik. A szót meghallva a többség szeme előtt azonnal több kilós aranylánccal felszerelkezett kigyúrt kancigányok jelennek meg, akik a luxuskocsijaikból kiszállva terrorizálják a szerencsétlen embereket.
Pénteken alakul meg a kormány elsőszámú devizahiteleseket védő háttérszervezete, amely ha kell sikra szál a bankokkal szemben is állítja a kormányzati kommunikációs központ. Azzal, hogy ott rontja a levegőt az MNB alelnöke, Király Júlia, számunkra egyértelmű: szemben szembe száll, a háttérben meg behódol.
Az interneten már régóta terjed egy Marx-idézet: „A tőkések a munkásosztályt egyre több és több drága áru, épület és technika megvásárlására fogják buzdítani. Ezzel együtt arra ösztönözve őket, hogy egyre több drága hitelt vegyenek fel mindaddig, amíg a hitelek visszafizethetetlenekké válnak.